Történet VERSBEN (és egyéb vers-félék) by: Kry

Volt egyszer egy hercegnő,
Ki elképzelni sem tudta,
Miként alakul élete,
S hogyan a sorsa.

Megunta hogy otthon ült,
S várt valami újra,
Így hát aztáb el is indult
A mesés Álomországba.

Nem túl hosszú útja során
Azon elmélkedve,
Hogy vajon rátalál-e majd
Az igaz szerelemre,

Szembe jött egy paripa,
S gazdája hencegve,
Ki nem volt más, mint
Álomország hercege.

Hosszú barna haja
Lobogott a szélben,
S szintén barna szemeivel
Rá tekintett éppen.

A királylány szívét
Rögtön el is rabolta,
Majd a herceg segítségével
Felpattant a lóra.

El is vágtattak ők
Ketten a szép paripán,
Át, s keresztük
A fele országán.

Miközben haladtak,
Nem sokat veszéltek,
Csak csillogtak egymás
Tekintetében.

Majd egy idő után a
Hercegnő leszállt,
Elköszönt a királyfitól,
S azután elsétált.

Gondolta, körülnéz,
Itt úgysem járt soha még
El is ámult, szeme ragyogott,
Ily' szépet nem látott rég:

A fák, a madarak,
Vízesések, tengerek,
Soha nincs borult ég,
És kedvesek az emberek.

Ebben a nagy csodálatban
A lány észre sem vette,
Hogy a nap lassan nyugodni tér,
S leszáll az este.

Az utcákat járva
Ismerős hangot hallott,
Egy ló volt az, melyet
Aztán meg is látott.

Nem ült más rajta, mint
A délceg barna herceg,
'Kinek társaságában aznap
Egy röcid utat tett meg.

Nem telt el sok idő,
S újta találkoztak,
Az álomherceg leszállt,
Majd a holdfényben táncoltak.

Ettől kezdve aztán
Sokáig együtt éltek,
Rengeteg szép helyre
El-el mendegéltek.

Sok jó, és szép dolgot
Áléltek ők együtt,
Majd egy idő után ez
Szépen lassan eltűnt.

Valahogy már nem volt olyan,
'Mit egymás iránt éreztek,
Elviselték volna azt is
Ha egymás nélkül léteznek.

Ami nem is kis baj
Hogyha ezt így gondolják,
Ezért aztán az egy szív
Két külön szívvé vált.

Ám barátok maradtak ők,
Minden nap beszélnek,
Sőt úgy gondolják, barátként
Még jobban is működnek.

Aztán mikor egyszercsak
Arra került a sor,
Hogy egyik nap beszéltek,
A herceg furcsa volt.

A lányt nagyon-
Nagyon megbántotta,
Mert azt érezte: volt párja
Csupán csak kihasználta.

A hercegnő ezek után
Meg is fogadta,
Hogy keresztül rajta nem néz,
De nem áll vele szóba.

Pár nap után a királyfit
Láthatóan zavarta,
Hogy a királylány tekintetét igen,
De hangját felé nem fordítja.

Megbánta hogy vele
Ilyen csúnyán viselkedett,
S mindent megtett azért,
Hogy újra barátok legyenek.

Hercegnő sosem volt olyan
'Ki egy hétnél tovább haragudott,
Így egy pár nap után
Neki meg is bocsátott.

Most újra jóban vannak,
S egymással beszélnek,
Mindketten egyformán
Egy új szerelmet remének.

Egyszercsak a hercegnőnek
Távirata érkezett,
Melyet legjobb barátja, a
Szőke herceg küldetett.

Megírta hogy neki
A lány mennyire hiányzik,
S hogy ő az, ki nélkül
Élete hibádzik.

Ő az egyetlen, kit
már régóta szeret,
Ám választottja sem volt
Iránta épp' közvetlen...

Csakhogy volt valami,
Mégpedig a távolság volt az,
Ami miatt ők ketten
Ritkán találkoztak.

A Szőke nem élt máshol,
Mint túl az Óperencián,
'Hol véget ér az álom,
És itt minden valós már.

Királylány meglátogatta azt,
Aki szívének igazán kedves,
S látta azt, hogy itt nem
Minden ember rendes.

És télen nincsen madár,
Tavasszal fúj a szél,
Nyáron nagy a meleg, s
Ősszel borult az ég.

De mégisúgy gondolta:
Ezek által jó a világ,
Hisz a tökéletes világban
Igenis vannak hibák.

Majd egy nyári délután
A naplementét nézve
Megpillantja kedvesét a
Távolból érkezve.

Szíve egy pillanatra
Rögtön meg is állt,
Majd egy nagyot dobbanva
Hevesen dobogott tovább.

Egyre közelebb ért
A szőke királyfi,
És úgy érezte: valaki
Most igazán rá fog találni.

Mikor eljött az a perc is,
Hogy hosszú idő után
Végre láttág egymást,
Élőben, igazán,

Szóhoz sem jutottak,
Csak nézték egymás szemét,
Szavak helyett csak tükrözték
Egymás tekintetét.

Akarták ők nagyon, hogy
Együtt boldogan éljenek,
De a hercegnő azt mondta:
"A távolság miatt nem lehet"

Így hát aztán újra
Külön útra tévedtek,
Ám az együtt töltött időre
Mindketten emlékeztek.

Nagy szomorúsággal
Váltak el egymástól,
Meggyötörve szívüket ért
Eltipró támadástól.

Könnyes szemmel fogadták el
Hogy ennek itt most vége,
De tudták azt, hogy ettől egyiknek
A másik élete értelme.

Majd hosszú idő után
Újra találkoztak,
A herceg nem remélte, hogy
A lány véleménye megváltozhat.

Ám a királylánynak szerelme
Erősebb volt annál,
Hogy többre tartsa azt
A puszta távolságnál.

Így aztán visszatért a
Szőke herceg országába,
S talált egy szép mezőt
Színekben pompázva.

A hercegnek jelentették
Kedvese jövetelét,
Elindult azonnal,
Mielőtt eljönne a sötét.

Gyönyörű naplemente
Volt a nyári estén,
Ő ment erdőn, folyón át
Kedvesét keresvén.

Messze távolból őt
Meg is látván,
Rohant felé sebesen,
Jobban nem is bírt már.

Egyre kisebb volt ugyan
Köztük a távolság,
De úgy érezték, akár
Egy végtelen síkság...

Aztán lassan odaért,
Már csak lépések kellettek,
Közeledtek egymáshoz, s
Suttogták: szeretlek.

És ahol a méhek szálltak
Virágról virágra,
Ott állt a két szerelmes
Egymásra találva.

Kizárták a külvilágot,
Csak ők voltak, senki más,
Majd egy pillanattal később
Megcsókolták egymást.

                                       Kry

Na emberek! Nem hiszem hogy túl sok mindenkit érdekelni fog, de megírtam egy kis történetet verses formában, aminek az eleje már fel volt tüntetve egy korrábi bejegyzésemben.

Napokig írtam 17 versszakot, aztán szombat délután hozzáírtam még 37-et, és KÉSZEN is lett még aznap XD

Csak úgy dőlt belőlem a szó :)

Lehet hogy lesznek benne helyzet-ismétlések vagy nem tudom, meg szavak, és kifejezések ismétlése is előfordulhat, de nem írok én még csak egy éve, szóval szerintem ezeket meg lehet bocsátani :)

Holnap le is írom az egész történetet! :)

Puszi: Kry

Hali mindenkinek! csak szeretnék szólni hogy egy darabig valószínűleg nem fogok írni ide ki verset, mert az az ötletem támadt, hogy egy kis történetet fogok megírni versesen... Nem tudom hogy hogy lesz, s hogy milyen lesz, de itt egy kis ízelítő, az első 2 versszak már megvan :) (Persze ez még nem végleges)

Volt egyszer egy hercegnő

Ki megjósolni sem tudta:

Miként alakul élete,

S hogyan a sorsa.

Megunta, hogy otthon ült,

S várt valami újra,

Így hát aztán el is indult

A mesés álomországba.

És hogy hogy lesz a folytatása azt még nem tudom... Mert most ezzel egyhuzamban írok egy dalt is... De remélem hogy hamar befejezem ;)

Mióta nem vagyunk együtt, csak

egy dolog miatt nincs lelki nyugalmam,

Bár túl vagyok rajtad, ez veszi át

lelkem felett az uralmat.

Már csak résnyi hely van, mielőtt

lezárom magamban,

Csupán egy ölelésed az, mi
tovább áltetné szívemet egydarabban.

Egyesek még oly' messze állnak attól,

Hogy szívem dallamát meghallhassák, de akkor
Mikor eljön ez az idő is már
Szívünk eggyé válik, s dallamuk együtt száll.

Feladom, látom, hogy
többé már nem szeretsz,
Így érzel, elfogadom,
nehéz, de muszály lesz.

Bár nekem még hiányzol,
érzem hogy nincs remény,
Szerelmed kimúlt, akár
a fáról lehullt levél,

Mely mikor még fán volt,
vígan, szépen zöldellt,
Aztán egy rossz idő után,
elsárgulva ért földet.

Így érzek most én is,
te vagy az én fám,
S mióta elváltunk,
azóta vágyom rád.

De mától lemondok rólad,
nem vágyakozom tovább,
Ám szívemben őrzöm 'mit Elvis mondott:
"...With all my heart."

Nem tudom mit tettem,
Mikor meglátsz, elszelelsz.
Nem tudom miért csinálod ezt,
Talán már nem is szeretsz.
Talán eddig sem szerettél,
Csak egy kis láng voltam neked,
De tudd, hogy én eddigis,
S most is szeretlek téged.

Olykor meglátom a fényt,

De aztán újra csak sötétség borul rám,

Szeretlek én rég,

De ez lényegtelen már

Mert elváltunk, vége,

Te nem, de én szeretlek,

Ezért érzem ezt az egészet

Teljesen reménytelennek...

Talán lesz majd olyan idő is,

Mikor az összes felhő elúszik

S szerelmem irántad

Egyszercsak elmúlik

Akkor ha eljő az éj,

A ragyogó csillagok

Mind előbújnak, és

Mind szépen ragyog...

Ide most az 3 "versemet" írkálom le, amiket érdemesnek tartottam kiírni. Egyébként sokkal több van de azok még ezeknél is rosszabbak XD